A farsangi szezon elmaradhatatlan programja a Jókai Mór Általános Iskolában a Szülõk Bálja. Az eseményre évrõl-évre közel háromszázan kíváncsiak. Más iskolák is próbálkoznak ilyen vagy hasonló rendezvénnyel, de a siker nem magától értetõdõ. Ez a bál több szempontból is különleges. Minden évben vannak neves fellépõk, sõt akadnak olyan mûvészek, akik rendszeresen visszatérnek. Elmaradhatatlan program a tanárok és a szülõk fellépése is. A siker receptjét tudakoljuk Mutzné Szõke Ágnestõl, a bál fõszervezõjétõl.

Honnan jött a bál megrendezésének ötlete? Hogyan reagáltak a szülõk, amikor elõször hívtátok õket erre a programra?
A bált 2001-ben rendeztük meg elõször. Mindig is szerettem rendezni, szervezni. Egy ismerõsöm megkért, segítsek neki gyermekeink gimnáziumában bált szervezni. Azonnal igent mondtam, mert izgatott a kihívás. Igaz, itt csak másodhegedûs voltam. Sajnos a bálra nem sokan voltak kíváncsiak. Ekkor határoztam el, hogy miért ne próbáljuk meg nálunk, a Jókaiban is. Felvetettem az ötletet az igazgatóasszonynak, Zõlde Borinak, aki hitt bennem és a bált nagyon jó ötletnek tartotta. Hát neki láttam az elõkészületeknek. Minden elismerésem a kollégáimnak, akik nem tudták, hogy mi lesz belõle, mégis felsorakoztak mellettem. Már csak a szülõket kellett meggyõzni, hogy érdemes eljönni, megnézni bennünket, esélyt adni a bálnak. Hiszen ha nincs vendég, kinek adjuk el a mûsort? Az elsõ bálra kb. 80 érdeklõdõ volt. Ezzel is nagyon elégedettek voltunk. Minden évben nagyon színes és színvonalas programmal várjátok a szülõket. Ebben az évben többek között eljön Kozma Orsi, aki korábban a Cotton Club Singersben énekelt és Ullmann Zsuzsa, Bardóczy Attila is, akik az Operett Színház mûvészei. Hogyan alakul ki a fellépõk köre? Hogyan választjátok ki és hívjátok meg a neves elõadómûvészeket? Ez bizony nagy fejtörést okoz minden évben. Hiszen pénz nélkül…? De mindig találunk olyan embereket, akik a meghívásunkra igent mondanak. Egyik ilyen mûvész Ullmann Zsuzsa. Egy kedves történetet mesélek el róla. Minden év január elején szoktuk õt felhívni telefonon. Õ csak annyit mond: Már megint elmúlt egy év? Ágikám ott a helyem. Jókai bál nem múlhat el nélküle és Bardóczy Attila nélkül. Olyan hangulatot teremtenek, hogy aki megtisztel bennünket, és eljön, nagyon jól szórakozik. Persze mindig vannak szülõk is, akik segítenek a “toborzásban”. Így lépett már fel nálunk: Jordán Tamás, Bánfalvi Ági, Németh Kristóf, Auth Csilla, Keresztes Ildikó, Sasvári Sándor, a NOX együttes, Csengeri Attila, Csík Csaba Krisztián, Makrai Pál, Kéry György. Nagyon szép a névsor. És mindig hálásak leszünk nekik, hogy az értékes idejükbõl áldoztak ránk: a Jókaisokra. Köszönet érte. Eszembe jutott az is, hogy csináljunk egy vendégkönyvet, amibe a fellépõ mûvészek valami szép gondolatot írnak be. Szépen alakul a hírességek üzenete. Nagyon jó ötlet és a tanári karról mindenképp pozitív üzenetet közvetít, hogy a mûsorszámok között minden évben helyet kap egy pedagógus produkció is.

A kollégákat mennyire kell meggyõzni arról, hogy vállaljanak valamilyen számot és lépjenek fel?
Minden évben felléptünk. Hol country zenére roptuk, hol Olivia Newton-Johnt és John Travoltát idéztük meg. De elparodizáltuk már a Hungária együttest és voltunk már skótok is. Minden évben megújulunk. Nagyon várják a szülõk. Ilyenkor meglátják bennünk a szigorú tanár mellett az embert is, aki tud nevetni, szórakozni, és persze szórakoztatni is. A kollégák szívesen vállalják a “fellépést”. Nem nagyon kell gyõzködni senkit. A próbákon nagyokat nevetünk egymáson, és persze magunkon is.

Fõszervezõként rád hárul a legtöbb feladat és felelõsség. Van segítséged ebben a munkában? És egyáltalán miért érdemes évrõl-évre a szervezés gondjait felvállalni?
Már sokszor elmondtam, és szeretném most is elmondani. Valóban én vagyok a fõszervezõ, de a kollégák nélkül nem sikerülne. Én vagyok a rivaldafényben, én aratom le a gratulációkat, de a háttérben sokan dolgoznak a kezem alá. Az õ munkájukat nem látják. Én ezúton is szeretném megköszönni a tantestületnek azt, hogy immár a 9. bált rendezzük az idén. Azt kérdezed, hogy miért érdemes felvállalni a szervezést? Azért mert fontos nekem, hogy akik eljönnek, kikapcsolódásra vágynak, egy felhõtlen estét akarnak eltölteni nálunk, jól érezzék magukat. Nem lehet félvállról venni, hiszen hála Istennek, közel 300 ember szórakozása függ tõlem. Évrõl-évre többen jönnek. Adják tovább a hírt. Vannak, akik már a barátaikat is elhívják. Amikor háziasszonyként ott állok szemben a közönséggel, derûs arcú, jókedvû, mosolygós szemek néznek rám. A sok pozitív visszajelzés azt igazolja, hogy érdemes csinálni.

A bál évek óta nagy sikerrel zajlik. Milyennek látod a jövõt? Vannak még megvalósításra váró tervek?
Tervek mindig vannak. A fantáziámnak, csak a pénz hiánya szab határt. Egyszer egy nagymama megkérdezte tõlem, hogy csináljuk azt, hogy minden évben megrendezzük a bált? Náluk az iskolában nem jött be. De több felõl is hallottam, nincs a bálra érdeklõdés. Elgondolkodtató. Ebben a rohanó világban muszáj megállni, kilépni a hétköznapokból és ünnepelni, kikapcsolódni egy kicsit. És, ha ezzel még a gyermekünk iskoláját is segítjük?! Akkor minden együtt van! Szülõk, pedagógusok, tánc, vidámság, adakozás. A jövõrõl kérdeztél. A jövõ a 10. bál. Nem szabad feladni! Elõre kell nézni! Hinni kell! A bált mindig ezzel a mondattal zárjuk: “Jövõre Önökkel, veletek ugyanitt!”